Bohus Bea éveken át dolgozott együtt Pásztor Noémivel és Vámos Petrával is, így jól ismeri a játékosokat és csak pozitívan tud visszagondolni a közös munkára.
„Nagyon jó érzés és büszke vagyok arra, hogy annak idején mindkét lány nálam lett először válogatott, még serdülőként. Már az akadémiára való bekerüléskor látszott, hogy rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amik ahhoz kellenek, hogy valakiből komoly élsportoló váljon. Fiatalként is szorgalmasak és céltudatosak, ráadásul kitűnő tanulók voltak, és nem egyszer kértek meg minket kollégámmal Woth Péterrel, hogy edzések után plusz munkát végezhessenek a NEKA-n vagy a válogatottnál. Sokszor úgy jöttek a reggeli edzésre, hogy késő éjjelig tanultak, azt gondolom, hogy aki 4-5 éven át ilyen áldozatot hoz, valóban megérdemli, hogy idáig eljusson” – jellemezte a korábbi éveket és a kézilabdázókat Bohus Bea.
Az edzők sokszor beszéltek arról egymás között, hogy vajon ki éri el először ezt a célt.
„Abban biztosak voltunk, hogy a végzősök között valamikor lesz felnőtt válogatott játékos, csak azt nem tudtuk, hogy kik és mikor. Rengeteg gyerekkel dolgozunk, sok variációs lehetőség volt, de Noémi és Petra neve szinte mindig elhangzott.”
Bohus Bea más kapcsolatban volt a lányokkal, nemcsak a koruk, hanem a posztjuk miatt is.
„A posztképzések vagy taktikai edzések során értelemszerűen én mindig a beállósokhoz mentem, velük dolgoztam, próbáltam átadni nekik a tapasztalatomat. Nonó mindig nyitott volt mindenféle információt szívott magába, mint a szivacs, szerintem ő most elért oda, ahová szeretett volna. Remélem, tudtam neki tanítani hasznos dolgokat.
Petrával a korosztályos válogatottban szorosabb kapcsolatunk volt, a NEKA-n is hosszabb ideig edzettem. Mivel a családja messze lakott, mindig kerestük a megoldást, hogyan tud minél gyakrabban hazautazni. Amikor Míra, a testvére idekerült, már könnyebb volt a helyzet. Nekem a támaszom is volt a csapatnál, Simon Armillával együtt ő egy motor volt, mindennek a miértjét kereste, meg akarta érteni a dolgokat, ötletei is voltak meccsen és az időkérésnél is.
Különleges lányok, a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban is örömmel gondolnak vissza rájuk, azt gondolom, hasznos évek voltak, amiket itt töltöttek.
Korábbi válogatott sportolóként, Bohus Bea üzent is a lányoknak Japánba.
„Azt mondom nekik, amit általában mindig a meccsek előtt hallottak tőlem, hogy a torta a győzelem, bárkinek bármennyi szelet jár, az az övék. Lehet, hogy most csak kis szelet jut, de azt bele kell tenniük, hiszen különben nem lesz kerek a torta. Ez egy játék, élvezzék és tanuljanak a világbajnokságon!”
