Bajnokaink legszebb nyara
Két nappal az U17-es Európa-bajnoki cím megszerzése után, a győztes leánycsapat tagjai, lassan megértik mi is történt velük. A NEKA játékosai boldogan meséltek honlapunknak a kontinensviadalról, a sok lemondással járó felkészülésről és a kiváló csapategységről, amely végül a legfényesebb érem megszerzését eredményezte:

Kajdon Blanka:
Életem egyik legjobb nyarát tudhatom magam mögött. Július elején kezdtük az alapozást a lányokkal, az első pillanattól kezdve mindenki nagyon elszánt volt. Nagy volt az elvárás, hisz a tavalyi nyílt EB győzelem után idén is minket vártak a dobogó legfelső fokára. Ezzel azonban nem foglalkozhattunk, csak arra koncentráltunk, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljünk a verseny kezdetére. Úgy gondolom, a válogatottnál töltött 4 hét alatt nemcsak a kellő edzésmunkát végeztük el, hanem nagybetűs csapattá is kovácsolódtunk. Ez volt a mi erősségünk ezalatt a tíz nap alatt. Minden meccsen egymásért és a címeres mezét küzdöttünk. Szeretném megköszönni az edzőknek és az egész szakmai stábnak azt a hihetetlen sok munkát, amit belénk fektettek, illetve a szurkolóknak, akik követtek minket az Európa-bajnokság alatt. Életre szóló élmény marad, még most sem fogtam fel mi történik velem.

Woth Viktória: Nagyon nagy élmény volt. Már nagyon készültünk arra, hogy téthelyzetben is megmérkőzhessünk Európa legjobb válogatottjaival. Igyekeztem nem azzal foglalkozni, hogy mi lesz a torna végeredménye, hanem csak arra koncentrálni, hogy a saját feladatomat a legjobban meg tudjam oldani. Lépésről-lépésre, akcióról-akcióra, félidőről-félidőre, meccsről- meccsre. Úgy gondolom, ez a legtöbbször sikerült is. A befektetett munka meghozta gyümölcsét és veretlenül lettünk a korosztály Európa bajnokai. Bár nagyon sok lemondással járt egy ilyen felkészülés, de akár már holnap reggel újra kezdeném, mert ezekért a pillanatokért éri meg sportolni, kézilabdázni. Most egy kicsit pihenünk, aztán megyünk tovább. Nincs megállás, új szezon, új kihívások várnak ránk.

Vámos Míra: A felkészülés minden téren jól sikerült, így magabiztosan utaztunk Celjébe. Mindig csak az adott mérkőzésre koncentráltunk, nem gondolkodtunk tovább. A csoportmeccsek nem jelentettek akadályt, azonban a középdöntők során már tudatosabb, nagyobb kihívást jelentő csapatok ellen léptünk pályára. Amint biztos volt a négy közé jutásunk, mindenki számára reális cél lett az aranyérem. Emiatt az elődöntő első félideje nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de ebből a hullámvölgyből is ki tudtunk lábalni. A döntőre többszáz magyar szurkoló kilátogatott, akik remek hangulatot varázsoltak az arénába. Az ellenfelünk minden apró hibát büntetett, de a legnehezebb pillanatokban is csapatként tudtunk küzdeni. A győzelem pillanata felemelő érzés volt, eddigi pályafutásunk során nem is tapasztaltunk meg hasonlót. Ez a győzelem további kemény munkára sarkall minket, hogy a jövőben is szép eredményeket érhessünk el.

Bánhidi Barbara: Előző eredményeink ismeretében bizakodva néztünk az EB elé. Be kell vallani, volt egy kis szorongás bennünk, hisz jól tudtuk ezek a mérkőzések nagyon mások lesznek mint az eddigiek. De hamar átlendültünk és magabiztosan tudtunk játszani. Jól felkészültünk, sokat dolgoztunk, de ezzel így voltak az ellenfeleink is, az öt-hat legjobb csapat között is a pillanatnyi teljesítmény döntött. Itt volt meghatározó szerepe a csapatnak. Egymást segítve, egymásért küzdve tudtuk ezt a szép eredményt elérni. Öröm számomra, hogy a csapat tagja lehettem.

Juhász Gréta: Rettentően boldogak vagyunk, hogy a dobogó tetejére állhatunk, mint Európa-bajnokok! Nagyon sok időt töltött együtt a csapat, ami összekovácsolt minket, főleg hogy már az alapozás elején kitűztük az első helyet célként! Sokat dolgoztunk, küzdöttünk, ami meghozta a gyümölcsét! Ha visszagondolok ezekre a napokra, hetekre a boldogság, a küzdés és egy csomó felejthetetlen élmény és persze az aranyérem fog az eszembe jutni, amiért annyit dolgoztunk.  

Mérai Maja: A négyhetes edzőtáborban több erős csapat ellen is játszottunk, a mérkőzéseket mind győzelemmel zártuk, és érezni lehetett a csapatban az erőt. Ennek ellenére az edzői stáb végig a földön tartott minket, nem rakott ránk terhet. De mi ennek ellenére győzni akartunk. A csoportmeccsek után a középdöntőben a svéd és a norvég válogatott várt ránk, talán ez a két meccs volt a legnehezebb. Itt már éreztük a terhet, de azt is, hogy a végső győzelemért játszunk. A döntőben a magyar szurkolótábor fantasztikus hangulatot teremtett, amitől még a hideg is kirázott minket. Végig uralva a meccset, legyőztük a svédeket! Hihetetlen, hogy itt vagyok, és részese lehetek ennek a győzelemnek. Fantasztikus érzés.

Horváth Nikolett: A csapat a küzdésben volt a legjobb, a hullámvölgyekből kihúztuk egymást és egy csapatként nyertünk meg minden meccset. Igaz, hogy tavaly a nyílt Európa-bajnokságon elhoztuk az aranyat, de ennek az Eb-nek más jellege volt és erre készültünk is. Tehernek inkább a magunk által kitűzött célt tekintettük, ami valójában csak ösztönzőleg hatott ránk. Ez a hat hét még jobban összehozott bennünket. Nehéz lesz a "búcsú", de remélem minél előbb újra együtt leszünk. Még mindig felfoghatatlan érzés, amit elértünk. Köszönjük mindazoknak, akik velünk voltak, hittek bennünk és a támogatásukkal hozzásegítettek minket a győzelemhez!

Faragó Luca: Hosszú de annál inkább örömtelibb időszakon vagyunk túl. Az edzőtábor alatt sikerült teljesen egy csapattá válnunk. Ennek is köszönhetjük, hogy ilyen szép eredményt tudtunk elérni. A csapat egyik legnagyobb erőssége, hogy együtt tudtunk küzdeni mind a pályán mind a pályán kívül. Hihetetlenül jó érzés, hogy megnyertük az Európa-bajnokságot, hiszen nagyon erős volt a mezőny. Büszke vagyok a csapatra és örülök, hogy a siker részese lehettem. Köszönjük az edzőknek és az egész stábnak, hogy felkészítettek minket és köszönjük a szurkolást és a biztatást is.

Kubina Molli: Volt rajtunk valamilyen szintű nyomás, hiszen a női korosztályos válogatottak sorra aratják a sikereket. Éppen ezért mi is bizonyítani akartunk! Ez volt az első világversenyünk, izgultunk, ez látszott az első mérkőzésen is, de jól teljesítettünk és megálltuk a helyünket. Csapatként egymásért küzdve nyertünk és a hibákat is így javítottuk. Ez az egy hónap a felkészüléstől kezdve az EB végéig csodálatos volt, nagyon élveztem, jó volt együtt dolgozni a lányokkal és a stábbal!

Nagy Laura: Csapategységben voltunk a legjobbak, mert küzdöttünk egymásért és az országért. A mottónk is az volt: egy mindenkiért mindenki egyért. Terhünk nem volt felszabadultan játszottunk, de szerettünk volna minél jobb eredményt elérni. Ahogy haladtunk előre a mérkőzésekkel és győztünk, mindenki úgy látta, hogy esélyesek vagyunk az Eb megnyerésére. Nagyon nehéz heteken vagyunk túl, de megérte. Ez volt életem eddigi legszebb nyaram.

fotók: mksz/Cseh Péter

2019 AUG 13 10:36:28/